0:35 - Ma volt 10 éve, hogy a bankkal közös lakásunkba költöztem. Április elsején. Érzek benne némi iróniát. Bár a bohóc-poszterem már lekerült az ággyal szembeni falról, nem régen egy másik ágy melletti falra egy tükör került. Mégis csak érettebb személyiségre vall saját magamat pofán röhögni, nem? 

A következő tízben bővítést, szépítést, gazdagodást, átalakítást, szaporítást akarok. Ha nem, akkor jobb, ha inkább másik helyen folytatom. Például Füzesabonyban egy terhes fókában.

08:45 - A DM új lemeze lassan érik meg az ember fülében. Ha most olyan faszi lennék, aki idősebb korára átszokik a finom borokra, azt mondanám, olyan, mint a jó bor: hagyni kell érni, türelmesen és ráérősen kell lögybölni a szájban, nagyokat szippantani az illatából. Minőségi munka, az tény. 

Ezzel ellentétben én egy épkézláb felvételt nem tudok legyártani az itthoni rendszeremen, fejleszteni kéne legalább egy szintet a praktikáimon. 

A jövő hét végétől beindul a nagyipar: a bölcsésztalálkozótól a heti két koncerten át a melóban is sűrűsödik az élet. Utána viszont lassan beballag az évzárás és a spanyol kiruccanás. Velkam tavasz!

07:36 - A bioritmus nem az én műfajom...

07:45 - Eddig jól sodort a hetem, a csütörtök és a hétvége megfelelő húzóerővel bír, de közben igen erősen dolgozik ellene ez a szájbak*rt  sűrű ködös szmog a hideggel karöltve. 

A mérleget a munkahelyi flow azért billegeti jobb irányba, a hiányzó részt meg ideprojektálom a felületre. Minden benne van:

07:37 - A hetek óta tartó hideg és szmog már eléggé szorítja a tökömet. Viszont legalább elmúlt a hetek óta tartó szakaszos alvásom. A böjt félsiker volt, de a félnek is örülök, csak mert elkezdett ahhoz hasonlítani, ahogy böjt nélkül is kéne. A vadász archetípusom győzelemre tört, és kimondottan egyeduralkodóvá kíván válni. Bátor. 

07:39 - Egyre gyorsabban telik el a reggeli egy óra húsz percem. A tavasz némileg ki fogja tágítani a határokat, amikor a narancssárga paripámmal száguldhatok majd, de addig az első illatig még sokat kell várni. Nehéz is most elképzelni a mínuszhúszból. 

Amúgy meg dolgos hétvége volt, csak lyukat ütöttem az íróasztalomba egy idegroham kapcsán, amit a magyar hivatalok webes felületének primitívsége váltott ki. Szimpla projekció, nem?

09:37 - Tulajdonképpen sohasem láttam Ady Endrét. Nem beszéltem vele telefonon, a Facebookon sincs fent, messengeren sem lehet ráírni. De van egy doboz, amiben benne vannak a cuccai. Én válogattam magamnak, hogy mi legyen benne. Mondjuk nem is írtam meg neki, hogy miket tettem bele, de szerintem nem érdekli. Morózus egy fráter. 

19:55 - Néhány koncert, néhány utazás, néhány nő, a többi terv szerint zajlott. 2017-ben minek is kell máshogy történnie? Ez átbeszélést igényel. A jazz felé biztosan közelíteni fogok kicsit. Trompetista!

20:50 - Szerintem a Mikulás ajándékait nem a Mikulás hozza. Még az is lehet, hogy a Mikulás nem is létezik. Nem azért, mintha lenne kedvem elutazni Lappföldre, hogy megtudjam az igazságot, de a csokimikulások ki vannak rakva a boltok polcaira. Szerintem ez egy átverés. 

07:37 - Innen úgy tűnik, 2016 lesz blogom fennállása óta a "legkevesebb bejegyzéssel bíró év" verseny győztese. Hol van az, ami nem lett? Más csatornákon kijött? Bent maradt? Várakozik? 

Én várakozom. Bár dolgos télnek nézek elébe. Másrészt azt hiszem, újra ki kell nyitnom a kapukat a pénznek, mert fogy. 

09:36 - A félindián lány látogatása ismét elmarad. Az örök vágyakozás aranyalmája. De azért nem adom fel, talán egyszer kidurranhat ez a lufi. Addig is: lélegzz és mosolyogj az októberi napba!

09:02 - Hazatérés, mert van kihez, de hogyan? Sör, mert van zene, de meddig? Odatartozás, de hova? Sok a válasz, de mi a kérdés? Ez.

22:35 - Állítólag ma éjszaka lesz vége a nyárnak. Viszlát.

08:12 - Olvassatok minden nap!

08:56 - Életem dereka. Tulajdonképpen kedvelem a derekat. Ott van például a nők dereka. Szépsége vitathatatlan, főleg, ha a csípővel együtt értelmezzük. Az arányokban rejlik minden. Vagy ugye, hogy derék ember valaki. Derekasan helyt állt. Csupa pozitív felhangú kifejezés. 

És a metaforikus kép amúgy is szépen adja magát. Ha földtől, a lábtól indulunk felfelé, a deréknál vagyunk középen. Pont a testi megtermékenyítés tájékán. Később innen megyünk felfelé a szív, a fej felé. Népi metaforákban turkálni néha hasznos dolog. Ezt nevezik kollektív bölcsességnek. Csak ez a kollektív bölcsesség az utánáról nem tud semmit. Mindegy, már ez is valami. Derék dolog. 

09:39 - Friss, ropogós negyvenesként ébredni egy kellemesen hűs augusztusi napon, Massive Attacket hallgatni közepes hangerőn a gőzölgő kávé mellé, tudatában lenni a közeljövőben bekövetkező csókoknak és tengerparti levegőnek, elgondolkodni a szavak titokzatos világán  a vécén fejtett rejtvény fölött, kicsit már várni a lassan következő ősz újabb kihívásait, az alkotás lázát, a merész álmokat. Tegnap felszereltem az ablakra a szúnyoghálót. Asszem ennyi.

17:48 -  A sorra ismétlődő baráti és családi lakodalmak még inkább eltávolítanak a popzenétől. A giccsparádé fölött érzett enyhe émelygésemet hűvösen finom agglegény életem rendezgetésével tompítom: törülközők 90 fokon, tesztoszteron-felhő a konditeremben, alkotó órák a viszonylag korán megérkező napi szabadidőmben. Ez a fordulat jön be nekem. Néha pedig fűszerként egy kis friss feromon, vadászat és vad, a nyári hőségben felszálló női pára. 

Közben megvolt másodszor is Barcelona. Hasta luego!

07:06 - "A Janka ki van vágyva. Csupa olyan mozdulata van annak a lánynak, mintha csak a feromonok, vagy mik, irányítanák. Ahogy például leteszi a kanalat, és hátranéz. Úgy néz hátra, hogy karcol a tekintete. Meg ahogy ül és keresztbe teszi a lábait, közben némileg felcsúsztatva, aztán vissza a szoknyáját a combjain. A szaga is olyan meleg, olyan türelmetlen. Kicsit édeskés, kicsit szúrós. Nehéz róla levenni a szemem, pedig érzem, hogy érzi, ahogy nézem, és ez nem vezet jóra. Mert ha zavarja, akkor elbújik, és nem tárul ki, mint a húsevő virág. Ha meg kedvére való, előbb-utóbb cselekvésre késztet, amiből baj lesz, bonyodalom, vihar, háború. Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy édes háború. Kockázatos időszak ez a tavasz. "

01:29 - Zenészségem egyik csúcspontját élhettem/ élhettük át tegnap az A38 színpadán. Annyi kihívás van most, és az sem elhanyagolható anyway, hogy 2 hét múlva repülök Madridba. Csupa borzzzzongás, áhhh, imádom a tavaszt!

18:10 - Már egy hete csak az anyádra gondolok. Sosem lesz még egyszer az életemben három olyan picsa, akik ennyire értenek a szarkavaráshoz. Expert fokozat, fenyegetés, zsarolás, botrány. Minden, ami kell. Ha beleállok a nyílzáporba, akkor elérhetem a 15 perc hírnevet. Botrányhős leszek. Ó je. 

07:16 - "Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni" - a dudám még sehol sincs, és nem is biztos, hogy a pokol a legnehezebb része. Az elmúlt 5 napban óriási harcot folytattam a démonokkal, és ki is nyírtam párat. The cleanest I've been...

22:03 - Az élet átélése a tudat és a test gyönyörködtetésében csúcsosodik ki. Minél magasabb rendű kényelmet megadni magunknak: komfortos, meleg otthont, finom, értékes puncikat, szemgyönyörködtető tájak és vizek látványát, gyomrot és szívet kényeztető italok és ételek ízét és hatását, annál inkább érezzük úgy, hogy élünk. Persze az élet piciségekben is rejlik, apró lopott csókokban, váratlan elázásban, a nap illatában, de mindez csak akkor állhat össze koherens egésszé, ha van hol kényelmesen átgondolni, újra átélni és helyre rakni magunkban. Mindennek eredője tehát a jólét. Mert a jólét melegágya a jóllétnek. Lehetőséget ad a szabadságra és az élet gyönyöreinek magas fokú átélésére. Ezért is kell nyitva tartani az ablakot. Hogy bejöjjön rajta a napfény. Mert a napfény mindenkié, kivétel talán azon keveseket, akik be vannak zárva a föld alá. 

07:48 - "a lány senkire sem emlékeztette eddigi életéből. Nem volt sem szerető, sem feleség. Tereza gyermek volt, akit ő kiemelt a szurokkal kikent kosárból, és ágyának  partjára fektetett."

Úgy látszik, Kundera is érzett ebből valamit. Az mindenképpen klassz, hogy van még ilyen. Mert ez egy helyzet. Akárki akármit mond. És örülök, hogy a saját döntéseim és hezitálásaim szerint haladok. 

12:28 - Egy kellemetlen meglepetés ért a  héten: minden előzetes tájékoztatás nélkül kivágták lakásom, és az elmúlt kilenc évnyi itteni életem jelképét: a mandulafát. Mindig virágzásával jelezte nekem a tavaszt, némi árnyat adott a konyhaablakból, megváltoztatta a puszta sivár fény unalmát. Látott mindent: dalok születését, nőket, vendégeket és engem meztelenül, úgy, ahogy vagyok, mindenemmel. 

Sokáig fog tartani, míg megszokom, hogy nincs ott, ha kinézek. De legalább van egy kis vödörnyi mandulám, amit róla szedtem pár éve. 

Nyugodj békében, néma társam!

07:55 - Nárcizmusom fő ellensége majdnem az összes élvezeti cikk. Van egy idő, amin túl ezt már be kell osztani. Vagy számolni a következményekkel. Önimádatom szerencsének is felfogható.